Adminisztrátor Egyéb Hírek Vélemények

Egy kis statisztikai érdekesség

Mielőtt belecsapnánk a statisztikai érdekesség közzétételében tekintsünk vissza a település történetére, hogy a számok mögé lássuk a történelmet is.

Forrás: Wikipedia

Történeti áttekinés – Nagyszénás a XVIII. századtól

Az új Szénás alapítása a Károlyiak nevéhez fűződik: 1818-ban a régi, úgynevezett mihálytelki gazdaság területén 200 telekből álló napszámos falut alapítottak. Minden telek 825 négyszögöl belső jobbágytelekből és tizenkét hold szántóföldből állt. 1854-ben alakult meg a mai Nagyszénás, amely húsz évvel később, 1874-ben váltotta meg magát. 1850-ben alakul meg Kisszénás, másként Lajosszénás, mely a későbbiekben beolvadt az akkor még Nagykurtics néven emlegetett Nagyszénásba. Fennmaradt viszont régi pecsétje, melyen sarló és búzakalász látható, illetve az 1879-es évszám. Ebben az időszakban alakult ki Nagyszénás határrészeinek elnevezései: Apponyiráta, Czifra, Érparti major, Geszti-major, Malmos, Mihálytelek. Lakóinak száma a múlt század derekán 1744 fő, negyven évvel később 2817. Az I. világháborút követően már több mint hatezren élnek a településen. A szénásiak részvételéről az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban kevés adat áll rendelkezésre. Irattári források szerint Nagy- és Kisszénásról 19 legény áll be honvédnak. Más Békés megyeiekhez hasonlóan ők is Hódmezővásárhelyre kerülnek a 30. honvéd zászlóaljhoz. Ezt követően csak feltételezéseket találunk a meghatározó helytörténeti munkákban. Annyi vehető csak bizonyosra, hogy a szénási újoncok nem maradtak együtt, különböző alakulatokhoz osztották szét őket. Egy részük valószínűleg Kiss Ernő tábornok valamelyik hadosztályában harcolt a magyar szabadságért. A forradalom és szabadságharc leverése után Károlyi Györgyöt is elfogják és súlyos pénzbüntetésre ítélik hazafias magatartásáért. A már említett napszámosfalu alapítói között számos olyan családot fedezhetünk fel, akik Orosházáról települtek át. Ekkor még a vallásgyakorlásnak nem alakultak ki a megszokott formái, azaz nem volt papjuk és templomuk az embereknek. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élőket Orosházán anyakönyvezik, minderről a gondosan megőrzött iratok tanúskodnak. 1832-ben megalakul az orosházi anyaegyház kisszénási filiája, azaz fiókegyháza, mely lehetőséget nyújt a hit gyakorlására, illetve a születési és a halálozási adatok regisztrálására. A bejegyzések szerint az első újszülöttet Birkás Mihálynak hívták, míg az elhunytak listája egy testvérpárral kezdődik: Sándor Juliannával és Sándor Gyulával. Hogy mi okozta halálukat, sajnos nem derül ki a feljegyzésekből. Érdemes megjegyezni az első szénási egyházi szolga nevét is: Győri Imrének hívták, akivel később olyan elégedettek voltak elöljárói, hogy a szomszédos Bánfalva (ma Gádoros) filiáját is irányította. Fontos róla tudni, hogy ő volt a település első tanítója is. Sajnos a helyi oktatás kezdeteiről nem állnak rendelkezésre megfelelő források, azonban egy dokumentum 1841-ben említi először Győri Imre nevét tanítóként is. Azt sem tudhatjuk, hogy volt-e egyáltalán iskola a régi Szénáson, az viszont egyértelmű, hogy a napszámosok gyermekei megismerkedhettek a betűvetés világával. Győri Imre viszonylag fiatalon, 1848-ban halt meg, őt Hanzel Mihály követte. Igazi iskoláról csak évtizedekkel később, már az áttelepített Szénáson beszélhetünk: 1877-ben merül fel először vasárnapi ismétlő iskola felállításának gondolata, majd a következő év elején megszületik a beleegyező egyházi döntés. Az 1879-es első osztályt húsz-huszonöt kisdiák kezdi meg. 1884-ben épül fel az új iskola, melynek épülete ma is áll: óvoda működik falai között. Az 1890-es évek elején felmerül, hogy az iskolát át kellene adni a községnek. Erre azért került sor, mert a helyi gyülekezet elé kitűzték az anyaegyházzá válás célját, ami komoly megtakarítást igényelt. A község azonban elutasította az egyház kérelmét, ám a Közigazgatási Bizottság határozatára mégis kénytelen volt átvenni az iskolát úgy, hogy az épület az egyház tulajdonában marad. Ám a falu elöljárósága nem tudta fenntartani az intézményt, így az 1898-ban állami kezelésbe került. (Adalék a település iskolatörténetéhez: 1930-ban négy állami és két katolikus népiskola, három állami és két katolikus általános továbbképző, egy állami gazdasági továbbképző, valamint egy iparostanonc iskola működött. A kisebb gyermekeket két óvodában készítették fel a tanulóévekre. Ezek túlnyomó része tanyasi iskola volt, melyek az évtizedek alatt becsukták kapuikat. Mára egy intézménybe tömörültek az iskolák, az óvodák száma pedig három.) Az anyaegyház vágya a múlt század utolsó éveiben teljesül, s részben ennek gyümölcseként 1900-ban felépül az evangélikus templom. A katolikusoknak 1926-ig a községben saját templomuk nincsen, csak imaházuk. 1908-ig a Czifra majorban található kastélykápolnát használták a katolikus templom céljaira, lelkészségi templomként. A Károlyi család katolikus volt, ezért a czifra majori birtok akkori tulajdonosa Károlyi Gyula (1837–1890), 1889-ben a katolikus lakosság kívánságára, egy nyilvános kápolnát hoz létre a kastélyban. Első lelkésze Toldy Péter ferences szerzetes lesz. Addig az anyakönyvezés Orosházán történik, de innentől kezdve helyben anyakönyveznek a lelkészek. Az első gyermek akit itt kereszteltek Dáni József uradalmi tisztartó kisfia Pál volt, az első temetés 1890. január 10.- n Lukács Nagy András aki 81 éves korában halt meg, és a közeli Bánfalván (Gádoroson)temették el, az első házasságkötés 1890. április 27.-n Sipos István földműves és Kovács Julianna.

 A czifra majori különálló kápolna építési idejét nem tudjuk. Ez egy nyolcszögletű, kupolás épület volt, amely a birtok szélén, egy tisztáson állt. Neoklasszicista stílusban épült, Rudolf Kolbe tervei alapján. Ez a kápolna 1942 -ig állt, akkor lebontották, mivel a birtok is megszűnt. A faluban lévő templom, 1908 után vágya lett a katolikusoknak. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök tervezteti meg az első templomot, amelyet azonban halála miatt nem tudtak felépíteni. Ez egy kéttornyos templom lett volna. Végül 1925. október 18-án teszik le az új templom alapkövét. Nem kisebb személyiség, mint József nádor, főherceg, aki egyben az I. világháborús emlékművet is felavatta. Az építkezés ezután közadakozásból kezdődik el, illetve a nagyváradi székeskáptalan támogatásával. A templomépítést Horváth József lelkész indítja el és 1926. augusztus 15.-n szentelik fel. A katolikus közösség legismertebb lelkésze Aranyi Imre apát -plébános, aki közel 43 évig szolgál majd a községben. Ez idő alatt a katolikus közösség gyarapodik, egy időben meghaladja az evangélikus közösség lélekszámát is. A történelmi egyházak mellett nazarénus, Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi és adventista közösségek is működnek. Nagyszénás gazdaságának története szorosan összefügg a majorok történetével egészen e század derekáig. Mára már szinte nyomtalanul eltűntek ezek az egykori népes gazdasági központok. Szám szerint nyolc majort jegyeznek: Czifra, Malmos, Székes, Pálmatér, Mihálytelek, Lajosszénás, Kismajor és Kisszénás. Pálmatér és Kisszénás neve annak köszönhetően maradt fenn, hogy vasúti megállóhely őrzi nevüket. Lajos-majorban az utolsó cselédházakat is lebontották az utóbbi évtizedben, egyedül egy kút emlékeztet a hajdani gazdálkodás színhelyére. Közülük kiemelkedett a Czifra-major, mely a Károlyi-család pihenőhelyéül is szolgált gyönyörű parkkal és erdővel övezve. A korabeli szénásiak elsősorban földműveléssel foglalkoztak, a gabona és a kukorica mellett meghatározó növény volt egyebek mellett a kender és a dohány is. Állattartásukról feljegyezték, hogy koruk legmodernebb technológiáját alkalmazták, például az önitatót és a tejmennyiség szerinti takarmányozást. A tulajdonviszonyokat elsősorban a nagybirtok jellemezte, de jellemző volt a törpebirtokosság is. A téeszesítést követően négy szövetkezet kezdte meg működését a faluban, melyek a hetvenes években egyesültek. 1944-ben szűnt meg a szénási aszalóüzem, majd az államosítás után a tégla- és cserépgyár, így számottevő iparról nem beszélhetünk.

Népesség alakulása

Jól láthatóvá teszik ezek a statisztikai adatok, hogy milyen és mennyire fontos szerepet játszottak a településünk életében a majorságok. 1949-re ennek is köszönhetően majdnem 8 ezerre duzzadt Nagyszénás népessége, ez a mai Dévaványa népességének felet meg.  Ahogy elindult a majorságok felszámolása, a tanyák megszűnése, úgy kezdett el fogyni a település lakóinak száma is az 1949-es csúcshoz képest. 1970-ig ez a fogyás viszont messze nem volt olyan volumenű,  mint az azt követő évtizedekben, 796 fővel csökkent a jelenlévő népesség 21 év alatt. 1970-től, 1990-ig már 913 fővel változott a népesség, 2015-ig pedig 1052 fővel voltunk kevesebben, mint 25 évvel korábban. Táblázatunk még 2011-es adatokat tartalmaz, de 2015. januárjára a településen élők száma már aláesett az 5 ezer főnek, 4979 fő volt. Jól látszik, hogy gyorsul a településen a népesség fogyás amelyet már nem csak a természetes fogyás, hanem az elvándorlás is generál. Mi várható 2040-re? Sajnos semmi kecsegtető, de erről nem is szeretnék beszélni, beszélnek helyettem a számok.

 

Névtelen

Lakásépítés alakulása

Talán különösebb elemezgetés nélkül is tudjuk milyen folyamatok állnak a nagyszénási lakásépítés drasztikus csökkenése mögött. 2015-ben 2307 lakást tartottak nyilván a  településen, a számokból az nem derül ki, mennyi volt a valóban lakott ingatlan. Sajnos látjuk manapság mi is jártunkban keltünkben, hány helyen berreg a betonkeverő, látunk sóder vagy téglarakást az árokban.

 

Névtelen2

 

Szerző: Szeretlek Nagyszénás