Mendöl Tibor

 

Mendöl Tibor (Nagyszénás, 1905. máj. 5. – Bp., 1966. aug. 21.)földrajztudós, egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora (posztumusz 1967)

Mendöl Tibor 1905. május 5-én született Nagyszénáson, evangélikus pedagógus-papi családból. Nagyapja Mendöl János a Pozsony megyei Alsószeliben volt evangélikus tanító. Édesapja Mendöl Lajos 1875-ben született, szintén Alsószeliben. Gimnáziumi (Pozsony, Sopron), majd teológiai tanulmányai (Sopron, Tübingen) elvégzésével középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Diplomája megszerzése után rövid ideig segédlelkész Orosházán, majd egy évtizedig Nagyszénás evangélikus lelkésze volt. 1911 elején – jó rész éppen gyermeke iskoláztatása érdekében – Szarvasra költöztek, s Mendöl Lajos lelkészi hivatását tanári állására cserélte fel. A szarvasi gimnázium 1910. december 14-én választotta meg rendes vallástanárává, s férfikora delén, 1926. október 24-én bekövetkezett haláláig tanárként működött Szarvason. Tagja volt a gimnázium felügyelő bizottságának. Aktívan bekapcsolódott a város társadalmi életébe. Elnöke volt a Szarvasi Kaszinónak, állandó cikkírója az egyházi lapoknak. Tehetségét, szuggesztív szónoki képességét lelkészként és tanárként egyaránt a magyar kultúra és a nevelés ügyének szentelte.

Mendöl Tibor édesanyja, Saláth Ilona szintén pedagógus családból származott, édesapja Saláth Tamás hosszú ideig főtanítója volt a békéscsabai evangélikus iskolának.

A gyermek Mendöl Tibor sokoldalú érdeklődési köréből korán került középpontba a földrajz: “Még nem jártam iskolába, de olvasni már tudtam, amikor játékszerűen kezdtem megbarátkozni a térképekkel” – írja önéletrajzában. Elemi iskolai tanulmányait a szarvasi ág. hitv. ev. egyházközség népiskolájában kezdte 1911-ben, tanítója Chovan Jolán volt.

Sokoldalú érdeklődésére jellemző levelezőlap, ásvány- és bélyeggyűjteménye, de régi pénzeket is gyűjtött. Elemista korában földrajzi társasjátékot szerkesztett, középiskolásként verseket, színdarabokat írt. A színdarabokat elő is adták, maga is játszott; az előadásokat felnőttek is látogatták. A kortársai által kedvelt gyermekjátékok, sportjátékok ugyanakkor nem keltették fel az érdeklődését, értetlenül szemlélte a szurkolók lelkesedését is.

Szülei hamar észlelték gyermekük rendkívüli tehetségét, s különösen a földrajz iránti vonzalmát, s tudatosan nyújtottak segítséget ez irányú fejlődéséhez. Mészáros Jenő festő-művész sokszor rajzoltatott térképeket a kisdiák Tiborral, aki meglepő rajzkészségről és topográfiai érzékről tett tanúságot. Édesapja nagyobb utazásokat tett a gimnazista diák fiával az országban, de utazott a Magyar Keresztyén Diákszövetség szervezésében is. (Utazásai pl. 1917: Balatonfüred; 1918: l. Borsod, Zólyom és Bars vármegyék, 2. Békéscsaba és Nagyvárad; 1920: 1. Mezőtúr, 2. Budapest; 1922: l. Dobogókő, 2. Szeged.) Ezekről az utakról korához képest feltűnően érett, rendszerező; térképekkel; épületek, hidak, címerek rajzaival illusztrált útinaplót készített. Felkészültsége, éles szemű megfigyelései, felismerései, véleményei már kis gimnazista korában előrevetítették a későbbi tudóst.

Tanulmányait szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban kezdte majd a Budapest Tudományegyetemen folytatta mint Eötvös-kollégista. 1927-ben a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetében Milleker Rezső mellett lett tanársegéd. 1930–35 között a Sorbonne ösztöndíjasa volt, s tanulmányútjain bejárta Európa nagy részét. A 30-as évek második felétől jelentek meg a magyar városokról úttörő kutatásokat tartalmazó, a morfológiai és a funkcionális szerkezet közötti összefüggésekre rávilágító tanulmányai.

Már a világháború alatt, 1940 végén kapott állást a budapesti Pázmány Péter Egyetemen a kettéváló Földrajzi Intézet Emberföldrajzi Tanszékén. Komolyabb kiadványt érthető okokból nem jelentethetett meg abban az időszakban, de több művelődéstörténeti sorozatban találkozhatunk a nevével, például a magyar településtörténet történeti fejlődését taglaló írásokban. Ugyancsak erre az időszakra tehető vitája a neves szociológus Erdei Ferenccel a tanyák és mezővárosok viszonyáról, illetve általában a falu-város ellentétről. Ez időben ismerte fel és mutatott rá a német szakirodalomnak az alföldi városokról való téves történeti-földrajzi felfogására.

A második világháború után, érett kutatóként Mendöl Tibor délelőttjeit a tanszéki munka, délutánjait sokszor a Földrajzi Társaság különböző ülései vagy a Földrajzi Közlemények szerkesztői feladatai foglalták le. Csupán este, éjszaka tudott időt áldozni könyvek illetve cikkek írására. Bulla Bélával megírta a Kárpát-medence földrajzát, majd a Szovjetunió című kötet számára az Szovjetunió földrajzát. Emellett az időközben általános gazdaságföldrajzi tanszékké átszervezett tanszéke hallgatói részére több jegyzetet is írt. Az SZU településföldrajzáról is készített tanulmányt.

Rendkívül aktív tudományos közéleti tevékenységet folytatott: kinevezték a budapesti egyetem Emberföldrajzi, majd Általános Gazdaságföldrajzi Tanszéke vezetőjének, a Magyar Földrajzi Társaság elnöki tisztségét is betöltötte. Nagy szerepe volt a patinás intézmény újjáélesztésében. A Földrajzi Közlemények szerkesztői munkáiban oroszlánrészt vállalt a világháború utáni években. Rövid ideig (1946-49) a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt. Számos kitüntetéssel tisztelték meg ezen időszakban.

A tudós mintegy másfélszáz kiadott műve, publikált cikke szintén a mendöli életmű páratlan sokszínűségének mementója. Neki köszönhetjük a magyar településföldrajz fellendítését, nemzetközi színvonalra hozását. Ilyen téren kiemelkedő jelentőségű kézikönyve az Általános településföldrajz című munkája, amely egyéb résztanulmányokkal egyetemben nagyban hozzájárult hazánkban a tudományág elméleti, módszertani alapjainak letételéhez. A funkcionális morfológia, a helyi és helyzeti energiák szerepe, a városhálózat átalakulása mind példátlanul részletesen bontakozik ki benne Mendöl tollából.

Településföldrajzi munkássága sok tekintetben ma is irányadó jelleggel bír a tudomány művelői számára. Városföldrajzi elméleti munkássága ezt megelőzően is több cikkben (Alföldi városaink morfológiája, A városföldrajz tárgyköre és feladatai, Die Stadt im Karpathenbecken) csúcsosodott ki.

61 évesen, magas vérnyomással küszködve hunyt el.

Munkásságának elismeréseként a földrajztudományok doktora címet halála után, 1967-ben kapta meg. A tanítvány, dr. Somogyi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, a nagyszénási emléktábla-avató beszédében megidézte alakját: “Pedánsan öltözve, mosolygós arccal cikázik az előadóterem táblája előtt. Kitűnően tagolt, jól hangsúlyozott mondatokkal, dinamikus lendülettel magyaráz, és villámgyorsan írja a fonetikusan ejtett idegen nevek pontos helyesírását a táblára. Akinek szerencséje volt látni és hallgatni őt, azok előtt így maradt meg Mendöl professzor úr arcképe, és így marad meg most már az utókor számára is.”

 

Mendöl születésének 75. éves évfordulóján Békés megye is csatlakozott az országos megemlékezésekhez. A szarvasi Múzeumban 1980. május 5-én Mendöl Tibor hagyatékából emlékkiállítás nyílt, nagyszénási szülőházán pedig egykori tanítványai emléktáblát avattak; Szarvason, a Városi Tanács nagytermében a Magyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki Osztálya plenáris ülést tartott, jeles előadókkal, melyen jelen volt a tudós özvegye is. Szülőhelyén, Nagyszénáson 1991-ben teret neveztek el róla, 2000-ben az önkormányzat kiadta egy munkáját, Mendölről elnevezett földrajzversenyt rendeztek.

 

MENDÖL TIBOR MUNKAHELYEI

  • Debreceni Földrajzi Intézet, 1927-1940 (1937-től egyetemi magántanár)
  • Budapesti Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1940-1966 (1943-tól nyilvános rendes tanár, majd tanszékvezető)

FONTOSABB MŰVEI

  • Szarvas földrajza (1928)
  • Táj és ember (1932)
  • Alföldi városaink morfológiája (1936)
  • Die Stadt im Karpathenbecken (1943)
  • A Kárpát-medence földrajza (Bulla Bélával, 1945)
  • A városföldrajz tárgyköre és feladatai (1946)
  • A Szovjetunió földrajza (1948)
  • A Balkán földrajza (1948)
  • Általános gazdaságföldrajz (1950)
  • A földrajz tárgya, fejlődése (1950)
  • Bevezetés a földrajzba (1951, 1952, 1953)
  • Magyarország gazdaságföldrajza (1953)
  • A szocialista településföldrajz problémái (1954)
  • Általános településföldrajz (1963)

CÍMEK

  • a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946-49
  • a földrajzi tudományok kandidátusa, 1952
  • a földrajzi tudományok doktora, 1967 (posztumusz kapta meg a címet)

 

Forrás: Szarvasi Krónika – Dr. Molitorisz Pál: Dr. Mendöl Tibor és Szarvas

Wikipedia – Mendöl Tibor

MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZ-FÖLDTUDOMÁNY-KÖRNYEZETTUDOMÁNYI MŰHELY

Fotó: elsoiskolabudaors.hu

Wikipedia

Hozzászólás

hozzászólás

Kedvelheted még ezt is

Read previous post:
Októberi mozi

Október 13-án ismét Nagyszénásra látogat a mozgó mozi, ezen a napon premierfilmekkel várják a mozirajongókat a Nagyszénási Kulturális Központban. Egy kis ízelítő a műsorból:

Close