Hírek

Dr. Sterbetz István

 

Hogy ki is volt Dr. Sterbetz István?

Ő volt a Madártani Intézet igazgatója, Pro Natura emlékérmes természetvédő, és munkásságának köszönhető a Körös-Maros Nemzeti park létrehozása is. A magyar természetvédelmet nemzetközi szinten is színvonalasan képviselte: 1972–1982 között a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Protection – mai nevén BirdLife International) Túzokvédelmi Munkacsoportjának volt a tagja; 1975–1982 között pedig a Nemzetközi Vizivadkutató Iroda (International Waterfowl Resaearch Bureau – ma Wetlands International) nemzetközi szervezetében képviselte Magyarországot.

De talán többen nem tudják, hogy Dr. Sterbetz István kis falunk, Nagyszénás szülötte volt.

1924. január 20-án született Nagyszénáson, gyermekkorától természeti környezetben nevelkedett. Édesapja széles látókörű, nagy szakmai tudással rendelkező földbirtokos volt, aki rendszeresen vadászott, és a dél-magyarországi ornitológusok közül többel – Beretzk Péterrel, valamint a szegedi származású Vasvári Miklóssal – is tartotta a kapcsolatot.

A gimnáziumot Szarvason végezte, majd 1946-ban Debrecenben szerzett agrármérnöki diplomát. 1947-től a Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait biológia–földrajz szakon, ahol részt vett az Általános Állattani Tanszék háború utáni újjáélesztésében. Két év után azonban politikai okokból meg kellett válnia az egyetemtől. A szegedi évek alatt az ornitológia mellett a fényképezés is örök szerelmévé vált, egyúttal későbbi műveinek az írással egyenrangú részévé. 1950-től a varászlói és biharugrai tógazdaságokban, majd állami gazdasági vonalon dolgozott. A Fehér-tó és Biharugra meghatározó élményeket szolgáltattak későbbi vízivadkutatással kapcsolatos munkásságának elindításához. Származása miatt rövidesen ettől a munkahelyétől is meg kellett válnia. A Fővárosi Állat- és Növénykertben, majd a Gyógyszeripari Kutatóintézetben vállalt átmeneti munkák után 1963-ban került a Madártani Intézetbe, ahol – időközben igazgatóként is –, 1983-as nyugdíjazásáig munkálkodott.

A Dél-Alföldön, szülőföldjén nagy szerepe volt a védett területek kialakításában. A túzokvédelem és a vízivadkutatás kiemelkedő szakembere, nevéhez fűződik többek között a dévaványai Túzokvédelmi Állomás létesítése is. Számtalan előadása, publikációja fontos szakmai forrása a hazai természetvédelmi tevékenységnek. Munkásságát többek között az alábbi kitüntetésekkel ismerték el: Pro Natura emlékérem (1978), Nimród emlékérem (1981), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1983), Herman Ottó-díj (1986), Hubertus Kereszt arany fokozata (1994), Teleki Sámuel-érem (1999), Magyar Nemzeti Vadászrend aranyérme (2002), Res Nullius díj (2007), a Magyar Vadászkamara és a Magyar Vadászati Védegylet Arany Érdemkeresztje (2008), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata (2010).

Nyugdíjas éveiben is sokáig megőrizte aktivitását: még 2010-ben is jelent meg írása a Nimród Vadászújságban. Hetvenes éveiben járva arra panaszkodott, szellemi tettrekészségét sajnos teste fizikai ereje már nem tudja követni. Felesége, Telepy Katalin művészettörténész betegsége, majd 2007-ben történő elvesztése lelkileg nagyon megviselték, és régi jó kedélyét már soha nem nyerte vissza. Türelemmel viselt betegsége végül erősebbnek bizonyult nála: a sződligeti nyugdíjasotthonban érte a halál 2012. május 18-án.

Az idén 20 éves Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai Réhelyi Látogatóközpontja a neves szakember emléke előtt tisztelegve immár Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont néven folytatja működését.

 

 

Fotó(Ezer Ádám)

 

Munkásságából pár könyvet szeretnénk bemutatni:

 

 

Forrás: Wikipedia

Fotó forrása: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Hozzászólás

Hozzászólás