Településünk történetét, az itt élők akaratát, múltját és tetteit emlékműként őrzik azok az épületek, amelyeket őseink hagytak itt nekünk. Minden téglában, minden falban, minden tető alatt van egy történet, történet azokról az emberekről akik, a kopár pusztán a kétkezi munkájuk által települést hoztak létre. Először szállásokat, majd magtárakat, iskolát és templomot építettek maguknak, és a jövő generációjának, kialakították a településünk arculatát. Ilyen történet bújik meg a templomainkban, iskoláinkban, tereinkben, nézzük mit mesél nekünk az evangélikus templom története:
Történetünket most nem a középkori Zenasegyházánál kezdenénk, hanem a pusztaság újra betelepítésétől. Nagyszénás sorsa szorosan összeforrt Orosháza történetével, a mai Orosháza területére 1744-ben települtek be a dunántúli Zombáról evangélikus vallású jobbágyok, akiknek a földesuruk Zombán nem engedte meg a vallásuk gyakorlását. Harruckern báró szolgálataiért kapta meg a megyényi területet, a puszta újratelepítésére telepeseket hívott meg, akiknek szabad vallásgyakorlatot ígért, egy adott időre még a földesúrnak járó szolgáltatásokat is elengedte. Az új telepesek Orosháza mai evangélikus templom tornyának helyén sárból és vesszőből templomot építettek, és egy szépen gyarapodó kis települést hoztak létre, Orosháza hamar már az 1800-as évek elejére kinőtte a mai területét.
A mai Nagyszénás területe a Károlyi család birtokát képezte, akik a földjeik művelésére napszámos falut hoztak létre 1818-ban Mihály-teleken, településünktől északra 200 telek kiosztásával. A kis napszámos falu lakosságát ideiglenesen, az orosházi házzal bíró, de földdel nem rendelkező családok alkotják, és ez a folyamat indítja el az ideköltözők igényét a vallásuk helyben történő gyakorlására, 1832-ben létrejön az orosházi anyaegyháznak a Kis-Szénási Filiája. Győri Imre volt a nagyszénási gyülekezet első vezetője, lévitája, az első újszülött akit már itt anyakönyveztek pedig Birkás Mihály volt. 1841-től az evangélikus egyház már iskolát is fenntart Nagyszénáson, amit akkor még Nagykurticsnak hívtak, a lelkészlak és iskolaként működő épület 1843-tól áll, a jelenlegi épület magját alkotja jelenleg is. 1855-től áttelepítik a napszámos falut a mai településünk területére, ami a népesség csökkenését eredményezte, de a helyi Filia nem szűnt meg. Az evangélikus egyházi épületek (magtár) jöttek létre a mai épületekkel megegyező helyen, a templom közben. Az 1860-as évektől a falu népessége ismét gyarapodni kezdett, 1872-ben egyetlen év alatt ismét 72 újszülöttet keresztel a falu lévitája. A gyarapodást erősítették a létrejött majorok és népességük is. Egykor nyolc majort jegyeztek a település közigazgatási területén, mára azonban eltűntek ezek a gazdasági központok, melyeknek nevei ismerősen csengenek ma is: Czifra, Malmos, Székes, Mihálytelek, Lajosszénás, Kismajor, Kisszénás és Pálmatér.
Az egyháznak mindössze 1 hold földje van még ekkor, s az egyházi adó, melyet nem is mindenki tud befizetni, éppen csak arra elegendő, hogy a lévita tanító fizetését, valamint az iskola szerény fenntartási költségeit fedezze. Egy 1877 júniusában készült feljegyzés már 118 tanulót említ az imaházként és tanteremként is működő épületben. Az 1883-ban a presbitérium iskola építését határozza el, amely nehezen ugyan de elkészül, ma is áll az épület, ma Fecske Házként ismerjük. A presbitérium ezért úgy dönt az 1890-es években, hogy már nem képes a helyi egyház önmaga vállalni az iskola működésével járó költségeket, az iskolát felajánlja községnek.
Az 1895-ik esztendő jelentős állomás a Nagyszénási Evangélikus Egyház életében, hiszen abban az évben válik anyaegyházzá. 1896-ban már egy templom építésén gondolkozik a presbitérium, elindul a tervezgetés, majd a gyűjtés a templom építtetésére, és hamarosan elindult az építkezés is. Az építés költségeit a tehetősebb gazdák, akikből egy-kettő van és a 100-200 holdas földbirtokosok adták össze. A gr. Károlyi örökösök 100000 téglát adományoztak. A nagyszénási lakosok „csak” két kezük munkáját tudták felajánlani: rakodás, szállítás. A község lakói mindig szegények voltak. A templomban sokáig még harmónium sincs, 1943-ban úgy tudnak orgonát építtetni, hogy Szarvas felajánl régi orgonájából alkatrészeket, dr. Zerinváry Szilárd, az akkori országgyűlési képviselő közben-járására a minisztérium államsegélyt folyósít. A templom felszentelésére 1900. július 1-jén kerül sor, meg ebben az évben kerítéssel is körbe veszik.
Templomot 2013-ban sikerült – belülről – teljesen felújítani, a falakat megerősíteni. 2013. szeptember 21-én Hálaadó istentisztelet keretén belül, Gáncs Péter püspök újjászentelte a templomot. Az istentiszteletet követte a nagy Találkozó, ahol közös ebéd mellet találkozhattak a nagyszénási gyökerű evangélikus (és nemcsak) testvérek.
Szerző: Szeretlek Nagyszénás
Forrás: Kulcsár Lászlóné – ifj. Kulcsár László: Emlékek és adatok a Nagyszénási Evangélikus Egyházközség történetéből, Nagyszénás-Gádorosi Egyházközösség
Fotó: Orosháza-Dél-Békés
